Moricz Zsigmond: Életem regénye

Moricz Zsigmond: Novel of my life

All leaves of a familytree picked one by one. The childhood of the author in a Danube shore country village is particularly well described. Life indoors and outdoors in the apple tree garden. Strong personalities, mother, grandmother, father, uncles and aunts. All this the authos successfully sums up on the last page of the book: "Tízéves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt. Írhatnám még világ végéig, az életem végéig. Ennél többet nem mondhatok magamról. A többit a regényekben megírtam. Még szeretnék néhány vallomást a színpad zárt formájában egy pillanatban együtt lobogva fel embertestvérekkel." (By the time I was ten, more had happened to me than I have experienced in fifty years. I could write until the end of the world, to the end of my life. I can't say more about myself. I have written the rest in my novels. I still want to make some confessions in the closed form of the stage, fluttering together with fellow human beings for a moment.)

A lot of words, nothing much else. That is: I am disappointed. Maybe 3 stars, however, because of the many words of everyday life learned in Hungarian, the most difficult language I have ever been learning.

Moricz Zsigmond: Életem regenye.

A családfa összes levele egyenként leszedett. A szerző gyermekkora egy Duna-parti vidéki faluban különösen jól ismert. Az élet bent és a szabadban az almafa kertben. Erős személyiségek, anya, nagymama, apa, nagybácsik és nénik. Mindezt az authos sikeresen összefoglalja a könyv utolsó oldalán: Tízéves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt. Írhatnám még világ, az életem végéig. Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról. A többit a regényekben írtam. Még mindig szeretnék némi vallomást a színpad zárt formájában, egy pillanatra csapkodva embertársaival.

Sok szó, semmi más. Vagyis: csalódott vagyok. Talán 3 csillag, a mindennapi élet sok magyarul megtanult szava miatt, ami a legnehezebb nyelv, amit valaha tanultam.

Moricz Zsigmond: Elämäni romaani

Kaikki sukupuun lehdet poimitaan yksi kerrallaan. Kirjoittajan lapsuus Tonavan rannalla sijaitsevassa kylässä on hyvin kuvattu. Elämää sisällä ja ulkona omenapuutarhassa. Vahvoja persoonallisuuksia, äiti, isoäiti, isä, sedät ja tädit. Kaiken tämän tekijä tiivistää kirjan viimeisellä sivulla onnistuneesti: "Tízéves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt. Írhatnám még világ végeig, az életem végéig. Ennél többet nem mondhatok) magamról." (Voisin kirjoittaa maailman loppuun, elämäni loppuun saakka. En voisi sanoa enempää itsestäni.) Kirjoitin loput romaaneihin. Haluan silti tehdä joitain tunnustuksia myös näyttämön suljetussa muodossa, haparoiden hetken muiden kanssakäymisten kanssa.